Iskolánkról

Iskolánk története

Iskolánk nagy múltra visszatekintő tanintézmény, amely 1946-ban nyitotta meg kapuit a magyar diákok előtt, ám ennek előzményei sokkal mélyebbre nyúlnak vissza Ungvár történelmében.

A városunkban folyó oktatásnak igen korai emlékei vannak, melyek a XII.-XIII. században megindult latin nyelvű egyházi oktatásról tanúskodnak. Miután a reformáció trejedése vidékünket is elérte, 1589-ben nyílt meg az első református egyházi iskola, ahol a latin mellett megjelent a magyar és ruszin nyelvű oktatás is.

A minőségibb, gimnáziumi oktatás megszervezése Ungváron egy olasz származású főnemesi család, a Drugethek nevéhez köthető. Az első ilyen adatunk 1614-ből való, amikor Homonnay Drugeth György alapított jezsuita kollégiumot. E tanintézményt Drugeth János, az elhunyt György fia 1636-ban Ungvárra helyezte át.

A tanítást nehezítették vidékünk történelmi eseményei (vallási ellentétek, török uralom, Rákóczi szabadságharc), de az intézményt 1776-ban Mária Terézia már „archi gymnasium” címmel tüntette ki, vagyis az főgimnáziummá vált. 1795 és ’96 között itt tanított iskolánk névadója, a magyar szentimentalista költészet kiemelkedő költője, Dayka Gábor.

A gimnázium az 1800-as években tovább gyarapodott, s vidékünkön a magyar és ruszin nyelvű oktatás fő központjává vált. A század második feléhez kötődik például a Dayka Gábor Önképző Kör és a Landon István féle Landon-kert létrehozása.

Az 1920. június 4-én, a trianoni békediktátum értelmében Csehszlovákiához került Kárpátalján bezárták a magyar iskolákat, és az ungvári gimnáziumot is ruszin nyelvűvé nyilvánították.

1938. november 2-tól Kárpátalja újra a Magyar Királyság része lett, a magyar és ruszin nyelvű tanítás újra elindult és az utolsó, 1943/44-es tanévben a tanulók száma már elérte az 583 főt. Az utolsó tanítási nap 1944. március 31-e volt, és a szovjet csapatok bevonulása miatt az 1944/45-ös tanév megkezdésére már nem volt lehetőség. A Drugeth Gimnázium bezárta kapuit.

Kárpátalja 1945-ben a Szovjetunióhoz került, és a hatalom nem támogatta egy ungvári magyar tannyelvű iskola létrehozását. A város magyarajkú lakossága ezt nem fogadta el, Sándor László, Petky Sándor és Kerekes István beadványt szerkesztett az új iskola létrehozásáért, melyet több százan írtak alá. 1946 októberének elején a városi tanács pedig kiutalta a mostani Petőfi téri művészeti iskola épületét a magyar nyelvű iskola számára. Ez nemes gesztus volt, hiszen ebben az épületben (korábban a Fekete Sas szálloda) szállt meg 1847. július 11-12. között Petőfi Sándor.

Az ötvenes évek elején (1952-53) az iskola a mai Ung-parti épületébe költözött, s az újonnan középiskolává vált magyar tanintézményben 1957-ben érettségizett először 52 tanuló. 1957 és 1968 között összesen 1628 tanuló kapott itt érettségi bizonyítványt.

Ukrajna önállóságának kikiáltásával hirtelen változás történt a tanári kar összetételében. Sok tanár a jobb megélhetés reményében kivált a tantestületből, és külföldön vállalt munkát. A tanulók létszáma az 1997/98-as tanévben haladta meg a 900 főt újra egy jelentős szünet után. Iskolánk új épületszárnyának átadására 2008-ban került sor, melyben tágas sportterem, előadó- és konferenciaterem, szép étkezde áll a tanulók és tanárok rendelkezésére.

Tiszteletben tartjuk és tovább visszük iskolánk hagyományait. Magunkénak tekintjük a tanintézményt megálmodók, és fennmaradásáért áldozatos munkát végzők erkölcsiségét. Azon fáradozunk, hogy a magyar nyelvű középiskolai oktatás Ungváron a jövőben is magas színvonalú legyen.

Поділитися: