Névadónk

Dayka Gábor (Miskolc, 1769. március 21. – Ungvár, 1796. október 20.) költő, pap, tanár.

Szegény családból származott, apja szabómester volt, de nagyon korán meghalt. Iskoláit Miskolcon kezdte, ahol tanárai felfigyeltek a jó eszű gyerekre és felvették az egri papneveldébe, ahonnan Kassára, majd Pestre került. Kiváló nyelvérzéke volt, latinul, görögül, németül, olaszul is írt verseket, franciából fordított, tudott szlovákul és héberül, értett angolul. Megismerkedett a felvilágosodás eszméivel, és 1790-ben egy Ovidius fordítása nyomán barátságot kötött Kazinczy Ferenccel. 1791-ben, nem sokkal pappá szentelése előtt kilépett a rendből, miután egy prédikációja miatt összeütközésbe került feletteseivel, akik eretnekséggel vádolták a vallási türelmet hirdető költőt. Szikszóra ment egyik barátjához, majd Lőcsén helyezkedett el a katolikus gimnázium tanáraként. A városban ismerkedett meg Reich Zsuzsannával, akit feleségül vett, de házassága nem hozott neki boldogságot. A pár 1795-ben Ungvárra költözött, ahol Dayka 1796-ban tüdőbajban meghalt. Műveit barátja és tisztelője, Kazinczy gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá; verseskötete 1813-ban jelent meg.

Csokonai Vitéz Mihály által is sokra tartott költő volt, aki a felvilágosodás eszméitől áthatott, szentimentális verseket alkotott. Ezekben felfedezhető az egyén és a társadalom konfliktusából eredő érzelmi feszültség, a konvenciók között vergődő költő lázadása is. Mestere volt a természet festésének, a külső természet és a belső világ összehangolásának.

Születésének 200. évfordulója alkalmából, 1969. október 17-én emléktáblát helyeztek el a Földes Ferenc Gimnázium falán, amely a költő egykori iskolájának helyén épült.

(forrás: wikipédia)

Bővebb életrajz A magyar irodalom arcképcsarnokában: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/irodtud/magyarir/html/dayka.htm

Поділитися: